Fekszem a jéghideg padlón. A fürdőszobát a csap csöpögése tölti el. Ezen kívül mély lélegzetvételem veri fel az amúgy csendesnek vélt helységet.
Testem küzd az életbe maradásért.
Mint ha valaki ki akarná szívni belőle a lelkemet.
Nem! Nem akarom! Élni akarok!
Megpróbálok ki adni magamból valami segítségkérésre hasonlító hangot.
Hahó! Senki se veszi észre?
Nem.
Egyedül vagyok a hatalmas házban.
Szomszédok is 5mérföldre vannak innen.
Nincs menekvés.
Magam mellé nézzek.
Vér. A padló az eremből áradó vérben totyog.
Úr isten!
Mi történt?
Veszedelmesen keresek valami emlékképet az elmúlt napomból, de nem találok semmit.
Hogy kerültem ide?
Én tettem ezt magammal?
Valaki?!
Félek.
Fázom.
Egyre jobban érzem, hogy nem marad erőm.
Szemem kezd lecsukódni.
NEM AKAROM!
Teljes sötétség.
Mint ha valaki lefedte volna szemem egy fekete fátyollal.
Csak ez rosszabb.
Ez maga a halál.
Eljött értem, s ezt én kértem…
Ez a vég.
