Valami körül vesz. Valami szorosan átkarol. Szorítja a nyakamat, oly annyira, hogy szinte megfolyt.
Szomorúság talán? Ami fájdítja a szívem, ami végül megöl?
Nem! Hisz nem vagyok szomorú, hiszen nekem meg van mindenem.
Boldogság? Ez sem! Nem tudok boldog lenni.
Hiszen meg van mindenem, de a legfontosabb kincsem messze van tőlem.
Ez az érzés az idő lassan múlásának csendje.
Elalszol, majd felébredsz, de az idő akkor sem múlik gyorsan.
Olyan lassan múlik, olyan messze vagy tőlem.
S a hiányod megőrjít szinte.
De tudod, talán valami megnyugtat, valami boldoggá tehet.
A hangod, a nevetésed, a mosolyod.
Csak hallani akarom és boldog leszek.
Mert tudod ez egy furcsa folyamat.
Egy folyamat, ami a szívemben folyik végig, a szívemben, mert: SZERETLEK!
