Undorodóm ettől a társadalomtól, ettől az élettől… annyira meg van már betegedve, és elkorcsúlva hogy ha egyszer tényleg kinyitóm a szemem el kell, hogy hányjam magam… de most komolyan…
Akikben valójában hiszünk, és érzelmileg kitárjuk magunkat nekik, akkor többé-kevésbé biztos, hogy elárul majd… szánalom… vagy ő vágja a húsunkba a legnagyobb mélyedést… és akkor azt mondja, szeret… cööhhh…
Vagy aki csak a kis saját világában akar élni, egyedül, vagy a kis ember gyűjteményeivel, annak is részt kell venni az úgy nevezett TÁRSADALOMBAN, hogy túlélje a mát… s sokszor még egy gúnynevet is rá aggatnak, hogy megkülönböztessék a ”NORMÁLIS” emberektől: pszichopata.
Hát én esküszöm a falnak megyek, ha nem vesszük észre emberek [”legértelmesebb lények”], hogy mennyire süllyedünk egy szakadékban, aminek nem sokára a végére érünk, és a saját csonkunkba fulladunk…
S megyek az utcán és mit látok… egy hajléktalant szétvernek csak azért, mert hajléktalan… vagy csak egy akkora ívbe kerülik ki, ami már nekem is sértő, kívülállónak… nem hogy annak a szerencsétlen EMBERNEK [aki pont ugyan olyan lény, mint mi, csak jóval kevesebb esélyt kapott az élettől…].
Vagy nagyra vannak a ”nagy”emberek maguktól, mert olyan nagyok… Orvosok, ügyvédek, politikusok, és minden szir sz*r lenézi a közembert, mert nem süllyedt le odáig, mint ahol ők vannak… és ilyenek kezelik az országot… hát mit ne mondjak, meg is látszik ezen a sz*r telepen…
Hát csak GRATULÁLNI tudok társadalom!!! Szépen összehoztuk a ”szép” világot!
